,,Regota foglalkoztat a kerdes, vajon miert gondoljak az emberek, hogy a tudatlansag a boldogsag, es aki igyekszik felelosen szemlelve megerteni a vilagot, csak pesszimista lehet.
Holott valamennyien szeretnenk egyszerre boldogok, okosak, sikeresek es optimistak lenni, es ilyesmit kivanunk a gyerekeinknek is.
Ugy dontottem, sajat (kiserleti terepemre), az eletemre tamaszkodva, a kulturtortenet es a tudomany segitsegevel a vegere jarok, lehetseges-e ez egyaltalan.
Kepes Andras onironikus konyveben azt kutatja, lehetunk-e boldogok egy atalakulo es ellentmondasos vilagban.
Csak a leegyszerusito magyarazatokban hiszunk, vagy kepesek vagyunk - akar a ketellyel is megbaratkozva - kritikusan szemlelni onmagunkat es a jovonket?Ma preocupa de mult timp intrebarea de ce oamenii cred ca nestiinta inseamna fericire, si daca cineva incearca sa inteleaga lumea asta intr-un fel responsabil, poate sa fie doar pesimist.
Aceasta in ciuda faptului ca toti ne dorim sa fim in acelasi timp fericiti, destepti, sa avem succes si sa fim optimisti, iar pentru copii nostrii ne dorim acelasi lucruri.
Am decis, ca bazandu-ma pe un subiect de experiment ce-mi apartine (viata mea) si cu ajutorul stiintei, a istoriei culturii si civilizatiei voi cerceta daca este acest lucru posibil.
- scrie Andras Kepes in cartea Prostul fericit si desteptul depresat (A boldog hulye es az okos depresszios).
In cartea asta scrisa cu multa autorironie, Andras Kepes cauta raspuns la intrebarea: putem sa fim fericiti intr-o lume in schimbare si plina de contradictii.
Credem doar explicatiilor care simplifica lucrurile, sau suntem capabili - impacandu-ne eventual si cu unele dubii ale noastre - sa analizam intr-un mod critic pe noi insine si viitorul nostru?.
